A poszméhek a méhek pandái, nagy testük ellenére nagyon hasznosak és szelídek. A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak.
A poszméhek fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el.
A poszméheket könnyű felismerni, hisz testük nagy, zömök, vaskos, s rendszerint tömött, tarka szőrbunda fedi. A bunda színezete igen változékony, éppen ezért nem feltétlen lehet ez alapján elkülöníteni a fajokat. Éppen ezért történt, hogy régebben számos változatot, sőt fajokat állítottak fel, melyekről később kiderült, hogy nem is külön fajok vagy változatok. Ezzel szemben áll az a tény, hogy olykor az egymásra igen hasonlító egyedek külön fajba tartoznak
A poszméhek is államalkotó rovarok. A melegebb vidékeken az állam élete több évre is kiterjedhet, azonban a mérsékelt éghajlati övezetben, így Közép-Európában is, az állam elhal. Csak a megtermékenyített, leendő királynők telelnek át – mohapárnában, fakéreg alatt vagy a talajban –, melyek aztán tavasszal új állam alapítását kezdik meg. Tavasszal, a levegő melegedésével előbújik a királynő, és új fészek építését kezdi el. A fészek helyét minden faj sajátos módon választja meg. A fészkelőhelyet a királynő elsőként előkészíti: megtisztogatja, kiegyengeti és viasszal vonja be. Ezek után a nőstény méztartó bödönt készít, majd kiformálja a lapos csészére emlékeztető lépet. Ha ezzel elkészült, akkor mintegy féltucat petét rak. A kikelő lárvák számára aztán a nőstény újra és újra megtölti a sejtet mézzel és mirigyváladékával. Később ezt a munkát az időközben kifejlődő dolgozók veszik át. A dolgozók feladata a fészek folyamatos bővítése a népességnövekedésnek megfelelően – mely a nyár végére több száz egyedet is jelenthet –, emellett pedig a fejlődő lárvák folyamatos táplálása. Ehhez szükséges a megfelelő táplálék (nektár, mirigyváladék, virágpor) begyűjtése és szétosztása. A fészek nem olyan rendezett, mint a házi méhnél, a sejtek szabálytalan alakúak. Kívülről az egészet viaszgubó borítja be, melyet a méhek szalmaszálakkal, mohapárna-darabkákkal, fűszálakkal álcáznak..
